az előbb valaki filmezőgépet lopott... |
| 2004-09-12 13:59:00 | | | ..és behozta a
pajtába, okuljanak a tehenek, nyissuk őket a világra, ott úgyis van elég
marha, hadd tudják, hogy van élet a pajtán túl is.
a levetítendő mű az "Equilibrium" volt, innen is csókoltatjuk azt, akinek
a szellemi tulajdonát képezi a cím, van rá egy ZSÍRoskenyerünk, hogy logopédus az illető. ez egyébként egy paradox film:
tele van érzelemmel, ellenben semmi érzelgősség (vagy ha mégis, az még a
toleranciaküszöbünk alatt lebeg). |
röviden arról röfög a mű, hogy
napjaink valamelyik, tisztánlátó vezére erősen beteríti atomvillanással
piciny világunkat, ettől a túlélők annyira megvilágosodnak, hogy rájönnek,
minden genny eredője az emberi érzelem, hát hulljon a férgese: a poszt-nukleáris
- mellesleg eléggé hightech - világ fő ismérve az
érzelemmentesség. a trónon egy magát atyaian Atyának nevező Atya áll, kinek
rendeletére kis fiolákban tárolják a feelingszomorítót, mellyel a pórnép naponta lövi magát, nehogy
kirobbanjon egy negyedik, világméretű ereszdelahajam is.
a problémás egyedekkel - kik
lerobbant negyedekben rejtőzködnek és csurig vannak
érzelemmel, meg művészi alkotásokkal, amikből az érzelmek táplálkozhatnak -
stílusosan a Lelkészeknek nevezett, minden bizonnyal Matrix-rajongókból
verbuválódott réteg foglalkozik, akik akkora pufogtatókkal gyóntatnak, mint
egy jobbfajta hurkatöltő. impozáns látvány, amint egy reverendába bújt
atyám beszaltózik egy zárt ajtón, odabent már várja
a renegát tömeg, amolyan "hadd lincseljük meg melegében" hangulatban, aztán persze jön a borítékolható hosszúcicire cuppanás (gy. k.: szopás), jól kiirtódik
a nép, mert ez még csak a film eleje, biztos jót tenne a hátralévő 95
percnek, ha nem lenne főszereplő.
(a tehenek egyébként eddig
bírták, a Matrix-utánérzést keltő lövöldözős
jelenet felénél kikészültek és elmentek szülni, mert úgy vélték, a látott
népirtás elleni leghatásosabb tevékenység, ha elmennek elleni)
a későbbiekben természetesen óriási meglepetés
(köcsögül: flash, fless stb.) ér mindenkit: a főszereplő elkezd valahogy
érzelmeket generálni, majd direkte el is felejti belőni a szokásos fásító
adagot. egyre jobban derogál neki az Atya atyáskodása és innen nem
folytatjuk, mert a végén még összetévesztenek minket a film rajongóival, a
végkifejletről elég annyi, hogy papírforma (aki nem tudja elképzelni, milyen
is lehet az, annak szeretettel ajánljuk a minden hétköznap megtekinthető brazil kávéültetvényes sorozatokat a kereskedelmi tv-ken, mert
szerintünk az nekik nagyon nagy meglepetéseket tud
majd okozni. reméljük, derekasan ki is vetik magukat majd minden epizód végén az ablakon, mint azt az ominózus nagyi tette anno,
mikor a Dallasban elhalt Bobby)
ettől függetlenül végül is
egyszer meg lehet tekinteni az alkotást, bár az eksönös
megmozdulások eléggé hajaznak a Matrixra, de ezt
már mondtuk, mindenesetre inkább kétszer említjük, mint egyszer se. azért a
becsületükre legyen mondva a készítőknek, hogy a lassan snassznak számító bullet-effectet nem erőltették.
az időközben demográfiairobbant teheneinknek mára még van
meglepetésünk: Alien versus Predator a neve és ha ez nem is indít el
náluk még egy koraszülést, a holnap immáron harmadszorra megtekintésre kerülő
Radírfej bizton megteszi majd a hatását.
az külön megérdemelne egy pszichomókusi diplomamunkát, hogy egy ilyen filmen mit
tudunk megnézni háromszor, hát annyit elmondhatunk, hogy ezt mi sem tudjuk,
szóval abban reménykedünk, hogy harmadszori repetára tán kiderül. bár ez
alapján gyanítjuk, meg fogjuk nézni negyedszerre is.
Lajosbácsi egyébként puszil mindenkit
és üzeni: próbálj te is egy teli hordóval hálni, azaz VERD CSAPRA |
|
