ha lobbanáspontilag a klán krónikásabbik fele unatkozott is, falusi történésekből nem volt hiány. zsírmalac fülei ugyanis meggyűrődtek. ennek ezer és egy oka lehetett volna, de csak egy volt: zsírmalac általában fordítva hordja a bézbólsapkát, ha bénulni akar. egy ilyen sapkahátratekerő manőver következtében porcos fülei nem bírták a strapát és begöröngyösödve lankás felületté transzformálódtak. zsírmalac ugyan sipítozott kínjában, egyhelyben kettőt tombolt négycsülökkel, csárdást énekelt visszafelé héberül, ugyanakkor tisztában volt vele: csak egyvalaki jelenthet gyógyírt a rettenetes szituációra.
Lajosbácsi már fordult is ki rendhagyó stílusban a pajta mögül egy úthengerrel. mivel ismerte a malaclélek minden apró, rejtett rezdülését, zsírmalac menekülő taktikáira számítva már emelte is a feje fölé a terményesnél imént vásárolt nyolcmázsás trágyásputtonyt és miközben a súlyos verdával klánkabalánk felé huzatott, rávágta zsírmalacra az anyagot. Lajosbácsi beZSÍRozott szemmértéke olyannyira nullára volt lőve, hogy az akció után a gőzölgő ganéhegy csak zsírmalac gömbölyded fizikumát ápolta és takarta el, egyenetlen fülei engedelmesen terültek szét a nap alatt és várták a megváltást. szellemi vezérünk nem kérette magát, kettesbe alkarozta az úthengert és a motor fordulatszámát pirostartományban állandósítva rázúdult zsírmalac megrenyhült hallószerveire. arra azonban nem számított, hogy zsírmalacba reflexszerű önvédelmet gyártottak a hasonló helyzetekre. a dolog akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a fülekből előzúduló habos fülZSÍR hatására a vasalóverda valaga a füleken átgázolva akkorát farolt dél felé, hogy Lajosbácsi szájából kirepült a kapa és beleállt a szomszéd tanyán vajat köpülő kurnyaprímás nyombélfekélyébe.
Stormbird, aki eddig a nyárikonyha ablakában csücsülve pipázgatott (mindenki mondja ki: PIPA!), hátára kapta ZSÍRleszívó készletünket és gumicsövét zsírmalac hallójárataiba fonva tehermentesítette Lajosbácsi további simító megmozdulásait. az újabb sikeres problémamegoldási cselekményt megünnepelvén ismét hánytunk egy hagyományosat, majd a klán figyelme a nap ZSÍRja felé fordult. ő egy NaNu tulajdonnevű, testet tévesztett egysejtű lélek képében realizálódott, aki egyszerű, ámde magára nézve annál bizonyítóbb erejű életfilozófiáját foglalta röviden írásba mindenféle fórumokon.
ezért a kollektíva úgy döntött, hogy mulatságot rendezünk a tiszteletére, ezzel egyúttal be is avatjuk újdönsült ZSÍRosunkat, Pet-et a klánéletbe. ennek első lépésében Pet lasszót dobott a renitens target lábára, a hátára rántotta az izgágát, majd hatalmas vihogások közepette kitüntetettünk zokni nélküli, csupasz lábaira ráhúzta azt a négy pár gumicsizmát, amit még Lajosbácsi tágított hónapokon keresztül egy T-72-es csövén hasonló alkalmakra. ezután DOGMAN - aki eddig zsírmalac kulahalom alóli kíméletes kirobbantásával volt elfoglalva - parancsolta magát aktivitásba: egy baráti ölelés keretében hátulról ráfogott NaNu gumicsizmáinak a szárára és egy laza karlendítéssel hónaljig rántotta őket. a mozgásképtelenné tett préda felszentelését Lajosbácsi fejezte be egy rituális cselekménysorozattal: először zsírmalac segítségével - aki habtestét áldozatunk orrnyílásaira rácuppantva vákuumot hozott létre a célterületen - tartós szájtátásra bírta NaNu [NAPZSÍRJA] cimboránkat, majd hatvanhárom méterről, parittyából kilőve egy eredeti, dobozos, mindenféle kiegészítőkkel ellátott lobbanáspontot akasztott kedvezményezettünk ajkába, majd porciózót rántott és egy mélyről jövő "mehhöhehö!" kombinációval élve kiszálkázta címeres barátunkat. mivel a klán szeret garanciát vállalni a tevékenységi körében elkövetett dolgokért, ezért - hogy a hatás biztos, maradandó, magával ragadó legyen és hogy a mondanivalónk mélyen bevésődjön kiszemeltünk agyába - Lajosbácsi bónuszként szlalomozott egyet a flashpointot még mindig a vigyorában tartó préda arcán az úthengerrel. az ilyetén módon formás lobbanáspont-poszterré előlépett nap ZSÍRját összehajtogattuk, a hátunkra kaptuk, majd pofás reklámként rácsomóztuk a tanyánk határát jelző, [ZSIR] feliratú vízvezetékszerelő-gatyát lobogtató zászlórúdra, majd lekentük lóhányással.

ezután megörültünk. az alkonyati horizonton ugyanis Pet tűnt fel, aki amellett, hogy kifejezte klánunkhoz való csatlakozási szándékát, baráti gesztusként a szomszéd paraszt nyombélfekélyét kétségek között hagyva visszahozta Lajosbácsi kapáját. az eseményt háromszoros ZSÍR! felkiáltással ismertük el.